A spirituális turizmus a zarándoklat 21. századi formája, de nem kötődik szigorúan egy-egy valláshoz, inkább az önismeret a célja. Az is nagy különbség, hogy ma már a kényelmetlen tényezőket a legtöbb esetben kihagyjuk, vagyis nem az odajutás a lényeg, hanem maga az élmény (persze vannak kivételek, pl. az El Camino.) Az pedig, hogy ehhez ki milyen mértékben hajlandó kilépni a komfortzónájából - a luxusresortok méregdrága kezeléseit, vagy a hátizsákos, bevállalós útkeresést választja -, már csak pénztárca és habitus kérdése.

 Spirituális utakat általában nem a nagyobb utazási irodák, hanem kisebb, egy-egy irányzathoz kötődő csoportok szerveznek, és a számukra fontos kegyhelyeket látogatják végig. Mások egyedül vágnak neki a modern kori zarándoklatnak, hogy ne csak az adott úti célt, hanem önmagukat is jobban megismerjék.

Guruk között Indiában

A spirituális turizmus legnépszerűbb úti célja természetesen India. A vallási hagyományok, az ayurveda-kezelések, a különféle guruk nevével reklámozott elvonulások, a jógatáborok és persze a viszonylag olcsón élvezhető meleg idő rengeteg utazót vonz. A körülményeket pedig a pénztárcánk, és természetesen a célunk tekintetében választhatjuk meg.

A hagyományos asrámokban például nem kötelező fizetni (persze adományt lehet adni), de ebben az esetben számítani kell arra, hogy az étkezés lehet, hogy főleg rizsből fog állni, és a spirituális fejlődésünk érdekében meg kell elégednünk a szerényebb körülményekkel. Nagyon korán kell felkelni, részt kell vennünk a takarításban és egyéb munkákban. A másik végletet képviselik azok a luxus elvonulóhelyek, ahol a résztvevők naponta csak néhány órát töltenek a guru programjain, és "külsősként" járnak be különféle workshopokra és más programokra nívós szálláshelyükről.

Risikes mérsékelt éghajlata, a sok ashram és guru miatt népszerű, Poona az Osho-követők fellegvára. A Himalája luxus színvonalú resortokkal, Goa pedig a mesés tengerpartjaival és a bulikkal várja azokat az utazókat, akik nem feltétlenül a szigorú önmegtartóztatást kívánják gyakorolni az önismereti útjuk során.

Vendégségben a szerzeteseknél

Aki elég elszánt, és szívesen meditál nagyon nagyon sokat minden nap, a buddhista szerzetesek mindennapi életébe is betekintést nyerhet a thaiföldi vagy dél-koreai, turisták számára is nyitott kolostorokban. Az ún. "temple stay" nem minden esetben csak móka és kacagás, mi kipróbáltuk, milyen hajnalban kelni és naponta többször leborulásokat végezni.

 A szabályok minden kolostorban mások, de általában elvárják a vendégektől, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek a fejlődésért, tanulmányozzák a buddhizmus tanait, vegetáriánus étrendet kövessenek, meditáljanak, vagy akár napokig teljes csendben legyenek. Ez nem egy nyaralás, így a szelfiket is el kell felejteni. A legtöbb kolostorban konkrét árak helyett adományt szokás adni, amely fedezi a tanulás és az ellátás költségeit, és támogatja a kolostor működését.

Napfordulók és kőépítmények

Stonehenge kerítéssel körülvett kőtömbjeinél óriási, egész éjszakán át tartó buli van minden nyári és téli napforduló idején. A 130 km-re levő Londonból különjáratok indulnak ilyenkor. Nézze meg azonban alaposan a dátumot, mert a bulit előző éjszaka, június 21-én tartják - ismerünk olyat, aki a napforduló napjára érkezett a kövekhez, és már mindennek vége volt, ő meg ott maradt a hátizsákjával a pusztaság közepén.

Az egész egyre inkább egy hatalmas fesztiválhoz hasonlít. Abban ne is reménykedjen, hogy a neolitikus kövek közvetlen közelébe jut - az időjárás miatt népszerűbb júniusi eseményen több mint 20 ezer ember vesz részt. (Egy négynapos napforduló-váró fesztivált is szerveznek a közeli kempingben, ahol nemcsak jógázni, hanem sörözni és pizzázni is lehet.) A zseblámpa, az esőkabát és a meleg ruha nagyon ajánlott, ivóvizet a szervezők biztosítanak.

Ha lenyűgözik a több ezer éves misztikus kőépítmények, ne hagyja ki az írországi Brú na Bóinne (Bend of the Boyne, azaz „Boyne-kanyarulat") régiót, ahol neolitikus kamrasírokat és kőköröket tekinthet meg. A 780 hektáros terület negyven neolitikus kamrasírja közül az egyik legismertebb Newgrange, amelynek meglátogatása téli napforduló idején a legizgalmasabb. A bejáratánál található nyílás felett bejutó fénysugarak kb. 20 percen keresztül világítják meg a temetkezési hely kamráját.

A legnépszerűbb zarándokút

A Szent Jakab-út a spirituális turizmus talán legnépszerűbb útvonala. 800 kilométer hosszú, nagy szintkülönbségekkel, mégis évente több százezren vállalják be, hogy próbára teszik a fizikai és lelki erejüket. Az úttal kapcsolatban rengeteg információ áll a zarándokok rendelkezésére. Így előre megtervezhetik, mit vigyenek magukkal, hol szálljanak meg, hol érdemes bevásárolni vagy inkább főzni.

A tapasztalatok szerint egy ilyen útra kb. egy hónapot és 200-450 ezer forintot kell szánni, attól függően, mivel utazunk Spanyolországba, és hogy az adományos egyházi szállásokat, vagy a 10 eurós magánszállásokat választjuk. A zarándokutat hagyományosan 31-34 szakaszban teszik meg, de ez természetesen változhat az egyéni teljesítmény és az idő függvényében. Minden spirituális útra igaz, de az El Caminóra különösen: jobb, ha felkészülünk arra, hogy egy kicsit el kell engednünk az irányítást, mert nem biztos, hogy minden úgy fog alakulni, ahogy megterveztük.

Tibet - csak haladóknak

Akármilyen sok kihívást tartogat, évről évre egyre több turista érkezik a Tibetbe. A turizmus 2006 nyarán indult be igazán, ekkor készült el ugyanis a Tibetet Pekinggel összekötő vasútvonal. A hátizsákos utazóknak Kham és Amdo régiókat javasolják, de ez mindenképp haladó kategória. 3000 méteres tengerszint feletti magasságon nemcsak önmagunkkal, hanem a hideggel, a szélsőséges időjárással és a hegyi levegővel szemben is harcolnunk kell. Vidéken igazán szerény körülményekre is fel kell készülni.

A 6714 méter magas Kailash-hegyet a helyiek szentnek és a világ tengelyének tartják, és megmászni nem, csak körbejárni szokás. Az a fizikai és szellemi odaadás, amelyet a túra igényel, a zarándokok hite szerint segít megszabadulni a lelki terhektől és a múltban felhalmozott, rossz karmától. A hegyet körülvevő út körülbelül 50 kilométer hosszú, amelyet a legelszántabb buddhisták földre borulásokat végezve tesznek meg.

Bali - Mesés sziget tenyérjósokkal

Aki az önismeret folyamatát a zord hegyek helyett egy mesés szigetre helyezné, inkább Bali felé vegye az irányt.Az Ízek, imák, szerelmek óta a film címét viselő csomagokkal adják el szobáikat a szállodák, és a nagyobb irodák is szerveznek ide különféle spirituális utakat. A programok általában Ubudból, a gyógyítók városának és persze a híres tenyérjósok meglátogatásából állnak.

Legyen zarándok itthon!

Természetesen nem kell külföldre utazni és sok pénzt elkölteni ahhoz, hogy zarándok legyen. Azok, akik hisznek Dobogókő szakrális erejében, azt vallják, hogy a sziklák különleges energiával töltik fel az ide utazókat. A gyönyörű természeti környezetben levő zalaszántói sztupa meglátogatása szintén tartalmas zarándokprogram, itt is csendben illik végigjárni a szentély külső teraszát, vagy meditálni a templomban. (A körbejáráskor szerencsét hozó hazai sztúpáinkról itt írtunk.)

A Magyar Zarándokút hazai szent helyeket érintve - amelyek közül néhányról itt is írtunk - , Esztergomból vezet túrát Máriagyűdre, többnyire földutakon, turistaösvényeken. A kitérők nélkül 431 km hosszú útvonal bejárása 16-24 napot igényel, de természetesen nem kell egyhuzamban teljesíteni, ha valakinek nincs ennyi szabadsága. A zarándokút honlapján ugyanakkor azt tanácsolják, hogy legalább egy hetet szánjunk az útra, a lelki hatás elérése érdekében.

A zarándokszállások, ahol egy éjszaka 1500-2000 forintba kerül, kb. 20–35 km-enként követik egymást. Aki pedig kedvet kap, bejárhatja a Mária-út kegyhelyeit, vagy haladhat tovább a Czestochowa – Medugorje között tervezett nemzetközi zarándokúton.