Rituális fürdőből balettiskola, húsüzemből mulató

    A BUPAP, Budapesti Aszfaltprojekt vezetésével az ortodox zsidóság múltjának és jelenének színhelyeit jártuk körbe a Király, a Dob és a Kazinczy utcában.

    A Travelo sokszor ajánl egynapos utakat a nagyon elfoglaltaknak, most azonban még egy ennél is rövidebb kikapcsolódást javasolunk. Tegyen egy sétát lakóhelyén, és lássa a megszokott utcákat úgy, ahogyan amúgy sosem látná. Ezúttal a BUPAP (Budapesti Asztfaltprojekt) városnéző sétáján vettünk részt, mely az ortodox zsidó Budapestet mutatta be a látogatóknak.

     

    A falon túlra szorulva

     

    Túránk igen kis területen mozgott, a Király, Kazinczy, Dob utca egyes részeit tekintettük meg, mégis majd háromórásra nyúlt, annyi érdekesség mellett lehetett megállni, kapualjakba, belsőudvarokba betekintve, emlékezve az ortodox zsidóság egykori és mai jelenlétére a belváros szívében.

     

    Hurrá, nyaralunk a Kazinczy utcában!
    Galéria: Kóser húsüzemből mulatozó, rituális fürdőből táncterem
    Fotó: Zubreczki Judit / Travelo

    Utunkat a Madách tér árkádjai alól indítottuk, ahol egykor, a Károly-körút hosszában a városfal húzódott. Ez volt az a határ, ami a zsidóság tartózkodási helyét is meghatározta, és determinálta arra, hogy Pestnek ezen a részén telepedjen meg, habár zsidók már a honfoglalás korában, sőt korábban, a római birodalom idején is éltek a mai Budapest egész területén. A Kiegyezés után egy évvel a korabeli zsidóság a korábbiakhoz képest viszonylag nagy szabadságot és egyenjogúságot élvezhetett, például addig a városfalon kívül kellett szorulniuk. Például nem éjszakázhattak belül, ami azért is okozott nekik nehézséget, mivel a mai Erzsébet tér területén fekvő városi piacra így minden nap akár Budáról is be kellett cipelni portékáikat.

     

    Szőlőültetvények árnyékában

     

    Így aztán adódott, hogy a közelben, közvetlen a fal másik oldalán, a mai Király és Kazinczy utcában telepedjenek meg, ami akkor még sivár, homokos terület volt. Olyannyira, hogy tőlük pár utcányira még a 19. század második felében is homokot fújt a szél, és szőlőtermesztéssel kísérleteztek. Mivel céhbe nem tartozhattak, így kontárnak minősültek iparosaik. Ez alól egyedül a tímár szakma volt kivétel, így nem véletlen, hogy a korabeli krónikák szerint a mai Király utca házsorai között sétálva mindig erős bőr- és cserszag bódította a sétálókat. A lakóházak udvarain ugyanis iparos műhelyek helyezkedtek el.

     

    A Szimpla Kert mellett található az egyetlen ma is működő budapesti mikve.
    Galéria: Kóser húsüzemből mulatozó, rituális fürdőből táncterem
    Fotó: Zubreczki Judit / Travelo

    Korábbi központjukat az ún. Orczy ház jelentette, mely a mai Madách tértől húzódott az Astoria irányában pár háznyi hosszúságban. Itt mikve, egy ortodox és egy neológ zsinagóga, iparos műhelyek, közösségi színhelyek voltak találhatók.

    Hamarosan azonban megtörtént az ortodox és neológ, azaz a hagyományokhoz szigorúbban ragaszkodó és a modernebb, változásokat befogadó zsidóság kettéválása, ami térbeli eltávolodást is jelentett. Már nem fért meg egymás mellett a két zsinagóga, az ortodoxok újat építtettek maguknak a mai Kazinczy utcában – tudjuk meg a Király utcán sétálva, ahol az is kiderül, hogy az utca nevét az egykor sarkon álló Englischer Königről, az Angol Király Fogadóról kapta.

     

    Rituális fürdőből balettiskola

     

    Befordulva a Kazinczy utcába, a szokásosnál is nagyobb hepajba ütköztünk: strandágyakon heverésző nyugdíjasokon, kirakodókon és kihangosított színpadon, gólyalábon egyensúlyozó bohócokon küzdöttük át magunkat, ugyanis épp Judafeszt volt a hétvégén. Aki ennél nyugisabb időben jár arra, akár el is időzhet a Kazinczy utca elején, hogy megpróbálja elképzelni a ma nagyon ronda, amúgy balettintézethez tartozó fémkocka épület helyén egykor álló mikvét, mely rituális fürdőhelye volt az ortodoxok zsidóságnak.

    A fürdő elsősorban nem tisztálkodási szerepet töltött be, hanem a lelki megtisztulásnak volt fontos színtere. Minden betéréskor megmerítkeztek a mikve fürdőmedencéjében, melynek vize nem lehetett ám akármilyen. Nem lehetett állott vagy csövekből érkező és nem keveredhetett semmi mással. Összegyűjtött esővíz vagy fúrt kútból érkező tiszta forrásvíz felelt csak meg a szertartásos merítkezésnek.

     

    A kék és fehér színek az ég közeliségét szimbolizálják a zsinagógában.
    Galéria: Kóser húsüzemből mulatozó, rituális fürdőből táncterem
    Fotó: Zubreczki Judit / Travelo

     

    1000 liter vörösbor a kút mélyére

     

    A víztisztaság ellenőrzésérének komolyságát jól szemlélteti a ma létező egyetlen működő budapesti mikve, a szintén a Kazinczy utcában található, 2006-ban felújított épület renoválásakor is használt módszer. A fúrt kútba 1000 liter vörösbort öntöttek, s addig-addig szivattyúzták ki belőle a vizet, amíg már csak a tiszta, nem színezett víz érkezett fel belőle. Nőknek különösen sokat jelentett a mikve, hiszen itt végre szabadon beszélgethettek egymással, a társadalmi életük fontos helyszínét jelentette. Nekik amúgy is kötelező volt minden menstruációs ciklus után a megmerítkezés, hogy férjeikkel újból házaséletet élhessenek. A 2. világháború alatt a ma Kőleves étteremmel egykor szemközt álló mikve szomorú funkciót töltött be. Ide gyűjtötte a zsidó lakosság a halottait. A háborúban aztán annyira meg is rongálódott az épület, hogy kénytelenek voltak lebontani.

     

    Elefántok őrzik a húsüzem emlékét

    Utunkat ezután a Mika Tivadar mulató melletti Kőleves udvarába betérve folytattuk. Itt egészen a hátsó traktusig mentünk, ahol ma egy félig nyitott, elefánt festményekkel díszített kőépület áll. A nyüzsgő belső udvar leghátsó része egykor kóser húsüzem volt. A vágóhídon levágott marhákat (ott is külön kóser részlege volt az ortodox zsidóság részére készült vágásoknak) ebben az üzemben dolgozták fel.

     

    Ma elefántok vonulnak a falon az egykori húsüzem területén.
    Galéria: Kóser húsüzemből mulatozó, rituális fürdőből táncterem
    Fotó: Zubreczki Judit / Travelo

    Aki a Kőleves étterembe besétál, a mai napig szabadon leveheti a polcról és megtekintheti a kiállított egykori üzleti könyveket, valamint a katalógust, amiben a rendeléseket gyűjtötte össze anno a húsüzem vezetője. Befordulva jobbra a Dob utcába, egy rácsos kapun bepillantva még látható egy egykori szalámi, kolbász és húskonzerv készítő kisüzem most üresen álló épülete. A két húsüzem tulajdonosa a visszaemlékezések szerint otthonról üzengetett egymásnak, hogy hánykor találkozzanak az utcasarkon megbeszélni a marha vételi árát, nehogy egyik kevesebbet kínáljon a másiknál. Szemben egy kóser cukrászdába térhetünk be, mely egykor kóser pékségként üzemelt.

    Ha valaki eredeti kóser éttermet szeretne látogatni, a Kazinczy utcai Carmel, vagy a kevésbé elegáns, Dob utcából és Kazinczy utcából is megközelíthető, zsinagóga mögötti Hanna étterembe térjen be. Az idegenvezető ezen felül a Macesz Huszár nevű falatozót ajánlotta még. A többi étterem, így a Kőleves is, kóser-jellegű étterem, ami azt jelenti, hogy étlapjukon igyekeznek ugyan megfelelni a kóser étkezési szokások egyes elemeinek, például nincs disznóhús a menüben, vagy készítenek maceszgombóc levest, de alapvetően nem tartják be a kóser étkezési szokásokat.

     

    Ma már sajnos üresen kong

     

    Közép-Európa legnagyobb ortodox zsinagógáját első körben hátulról közelítettük meg. A díszes homlokzat kóser éttermet, a zsinagógán túl egy kis imaházat, a tetőn dísztermet és egy iskolát takar, valamint innen nyílik egy kóser hentes és mészáros, aki hétfőtől csütörtökig van nyitva. A Hanna étterem udvarán kihelyezett asztalok között elsétálva megálltunk egy pillanatra, hogy megnézzük a hüpát, a kovácsoltvas esketési sátrat, mely alatt a zsidó párok fogadnak örök hűséget egymásnak.

    Az ortodox zsidó esküvő ugyanis mindig a szabadban történik. Feltekintve a zsinagóga hátsó falára, jól látszanak a magas ablakok mögött a női karzatokra vezető lépcsősorok. A zsinagógát elölről megkerülve igazi mediterrán hangulat fogadott minket. A sikátor jellegű, zászlókkal díszített vásári forgatagban többen is megjegyezték a csoportból, hogy olyan érzésük van, mintha távoli országban nyaralnánk. Érdekes, hogy a hátsó udvarba mindebből a zajból gyakorlatilag semmi nem szűrődött át.

     

    Anno szalámiüzem, ma kihalt házikó.
    Galéria: Kóser húsüzemből mulatozó, rituális fürdőből táncterem
    Fotó: Zubreczki Judit / Travelo

    A zsinagóga Löffler Sándor és testvére, Béla tervei alapján készült. Különlegessége, hogy az utca egyik kiszögellésében helyezkedik el, így a Rákóczi útról és a Király utca felől a Kazinczy utcán közeledve is homlokzatát mutatja. Ha felülről, térképen nézzük az utcák rajzolatát, kiviláglik, hogy itt volt a környék központja.

    Bent az épületben a helyi idegenvezető vezetett minket, aki körbemutogatta nekünk a szent helyeket, a frigyszekrényen és a Tóra-olvasó emelvényen át, megmutogatta a padokat, melyek némelyike az egykori tulajdonosok eredeti névtáblájával díszített. Egykor ugyanis komoly pénzt kellett fizetni azért, hogy valaki jó helyet kapjon a tóraolvasáshoz közel. Ma már a gyönyörű épület karzatai sajnos üresen konganak. A sűrű ráccsal takart korlát, melyeken keresztül nem látszódott a nők arca, nehogy elvonják a férfiak figyelmét az istentiszteletről, és a földszinti ülések, amelyek tipikusan ortodox zsidó módon körbeveszik a tóraolvasás helyét, mindössze legfeljebb negyven-ötven családnak adnak helyet akár egy-egy nagyobb ünnepen is. Az épületbelső kék és fehér színvilága az éghez való közelséget szimbolizálja.

    Az ortodox zsidóság életét bemutató sétánkat a Szimpla Kert melletti mikve homlokzatának megtekintésével zártuk. A 2006-os renoválás igencsak sokba került, mivel New Yorkban talált egyedül megbízható vízvezeték szerelő mestert a közösség, aki azonban hithű ortodox zsidó révén minden szombatot a családjával kívánt tölteni. Így a retúrjegyének hetenkénti ára ugyancsak megnövelte a mikve építési költségeit.

    Ezen a sétán most nem mentünk be az épületbe, de más alkalommal lehetőség adódik arra is, hogy bepillantást nyerhessünk a rituális fürdő világába. Mielőtt végleg elbúcsúztunk volna a Kazinczy utcától és a sétánknak remek alaphangulatot adó Judafeszttől, még bekaptunk egy diós, mákos, almás finomságot, a zsidó konyha egyik legnagyobb találmányát, a flódnit.

    További séták

    Ha kevés ideje van nyaralni, de egy séta még belefér, esetleg kifejezetten érdeklik Budapest rejtett kincsei, és kulturális érdekességei, egyéb témájú utak is indulnak egész évben a Bupap szervezésében. Az elkövetkező hetekben a következő kínálatból választhat:


    ♦ Június 15-én a Szabadság tér egykori és jelenlegi szobrainak történetének erednek utána az érdeklődők

    ♦ Június 16-án az átalakulóban lévő városi tereken végighaladva megismerkedhet mindenki az egykori pártirányítás, a belügyi munka, a propaganda eszközeivel és módszereivel.

    ♦ Június 21-én a női és férfi Budapestnek erednek nyomába az érdeklődők. A séta keretén belül a Ludwig Múzeum „Meztelen férfi" kiállítására is ellátogatnak.

    ♦ Június 22-én Pasaréti mesék címmel Jávor Pálról, Mussolini ebédjéről, a sütőporról, az Ajtóról, Déry Tibor pizsamájáról és még sok minden másról is szó esik majd.


    A sétákra email-ben lehet jelentkezni, és a helyszínen kell fizetni. Az árak séta-típustól és belépőjegy áraktól függően, általában 1500 és 3000 forint között mozognak.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!