Két soproni borászlány küzd az elemekkel

    Sokfelé jártak a világon, de Sopronban érzik a legjobban magukat. Birgit és Katrin Pfneiszl évek óta saját bioborokat készítenek, és hálásak minden katicának és békának, amiért közreműködnek a kártevők elpusztításában. Boraik elnevezéseiben őrzik a szőlőművelési történeteiket, így például a seregélyek támadását, vagy a mindent elverő jégesőt. A fiatalabbik Pfnieszl lánnyal a VinCE fesztiválon beszélgettünk.

    "Habár a nehezebb utat választottuk, a nővérem kijelentette, hogy csak bioborokat hajlandó készíteni. Ha ezt a szüleink nem engedték volna, elhagyta volna a családi borászatot" - vágtunk bele a soproni Pfneiszl klán második generációjának a történetébe Katrin Pfneiszlvel, a család legfiatalabb tagjával.

    Akkor mentünk kirándulni, ha esett az eső

    Galéria: VinCE 3- Sopron

    Fotó: Páth Dániel / Travelo

    Az osztrák határhoz közel élő, magyar származású család Trianont követően került Ausztriába. Az első borászgenerációt képviselő Franz Pfneiszl ott kezdte el építeni saját borászatát, majd Magyarországon is megnyitotta pincéjét a Fertő tó közvetlen szomszédságában. Lányai, a 27 éves Birgit és a 23 éves Katrin a 2000-es években kapcsolódtak be komolyabban a családi vállalkozásba.

    "Ekörül zajlott az életünk. Gyerekkorunkban láttuk, mennyi munkával jár a borászkodás, a szüleim nagyon sokat dolgoztak, hol a szőlőben, hol a pincében. Akkor tudtunk elmenni valahova kirándulni, ha éppen esett az eső. De akkor nem mentünk messzire, hiszen rossz idő volt. Óvoda, iskola után mindig a szőlőben játszottunk."

    Mindenütt jó, de legjobb Sopron

    Később az idősebbik nővér a szülők ösztönzésére Kaliforniában, Chilében, Ausztráliában, Új-Zélandon és Olaszországban járt szakmai képzésre, majd édesapja a burgerlandi borászat vezetését szerette volna rábízni. A lány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a soproni borvidéken borászkodjon, mondván, az egész világon ott érzi magát a legjobban.

    Húga közgazdaságtant és jogot tanul, és feltett szándéka, hogy nem borász lesz, de minden máshoz kedve van a traktorozástól a permetezésen át a bormarketingig. Úgy látja, ezzel tudják egymás munkáját kiegészíteni, a saját boraikon dolgozni és azokat népszerűsíteni. "Régen egészen más gépekkel dolgoztak a szüleink, fizikailag nehezebb volt a munka, azóta sok traktort és gépet cseréltünk le, és azt mondhatom, hogy egy nő is meg tudja oldani ezt a munkát" - tette hozzá Katrin Pfneiszl. A család persze aktívan támogatja a nővérek munkáját.

    A kedvedtől függ, mit érzel egy borban

    Galéria: VinCE 3- Sopron

    Fotó: Páth Dániel / Travelo

    Azt, hogy tizen- huszonévesen milyen kihívásokkal kellett szembenézniük kezdő borászként, röviden bemutatják az évjáratok elnevezései. Katrin ugyanis korábban attól tartott, hogy nem tud elég bátran kóstolni, ezért úgy döntött, nem íz és illatjegyekkel jellemzi a borokat, hanem a kóstoláskor felbukkanó érzéseivel és emlékeivel írja le a bor tulajdonságait.

    "Ha valaki megmondja, mit kell éreznem egy borban, akkor én azt megtalálom, de pont ezt nem akartuk. A bor olyan műfaj, hogy a kedvedtől függ, milyennek érzed, tetszik-e, és másnap egész más benyomásaid lehetnek." Ez alapján kilenc év krónikáját a szőlőművelésben röviden is el lehet mondani. Kezdjük a 2004-es évvel.

    Az Audrey Hepburnösből kérek

    "A nyár hűvös volt, és amikor nővérem kérésére megkóstoltam a 2004-es kékfrankost, azt éreztem, hogy nagyon bájos lett. Pár nappal korábban láttam egy filmet Audrey Hepburnnel, és eszembe jutott, hogy olyan bájos és elegáns ez a bor, mintha őt látnám." Ezért lett a nerve Hűvös Elegancia, de mint azt Katrin elmondta, a rendelések egy része úgy érkezik, hogy "abból az Audrey Hepburnösből szeretnék kérni."

    "2005-ben rengeteg seregély volt a birtokon, akár Hitchcock Madarak című filmjében. Mindent megettek, és ami a tőkén maradt, az került a palackba. Így lett az évjárat neve Seregélyek Kedvence."

    Belépnek a katicák és békák

    Galéria: VinCE 3- Sopron

    Fotó: Páth Dániel / Travelo
    Mesés vidék

    A Pfneiszl lányok édesapjuk 2003-as, limitált szériás barique kékfrankosának a Mesés vidék nevet adták. Palackján feltüntették a család történetét, a címke rajzán szerepelnek a nővérek is, lebegő vörös hajjal.

    2006-ban átálltak a biogazdálkodásra, miután egy próbaévet végigcsináltak. Vállalniuk kellett, hogy mesterséges anyagokat, műtrágyát nem használnak, kerülik az adalékanyagokat, szorbinsavat és más tartósítószereket, valamint a színezőanyagokat. Réz- és kénalapú szerekkel dolgozhatnak.

    "Sopron erre kiváltó terület. Sok a napsütés, persze sok a szél is. Ha szellősen lógnak a fürtök, és jó zöldmunkát végzünk, akkor egészséges marad a szőlő. Nagy szövetségeseink a katicák és a békák, akik megeszik a kártevőket, és nem kell annyit permetezni. A Fertő tó közelsége miatt rengeteg békánk van." Az évjárat neve Wild Thing lett. A következő évben Katrin szerint maszkulin borok készültek, ezért a 007-es elnevezést kapta az évjárat.

    A 2008-as Smoke on the Lake elnevezést a hajnali permezetések emléke ihlette, a 2009-es Jégkorszakot pedig az az esemény, amikor a lányok a szőlőben talajmunkát végeztek, már virágzott a tőke, majd egy hirtelen jött jégeső elverte a hajtásokat. "Később mégis azt láttuk, hogy a mamut nem élte túl a jégkorszakot, de a mi tőkénk szerencsére igen." 2009. a Távoli világ éve lett Birgit tanulóéveinek emléket állítva, 2010. neve Tango, a következő évjárat elnevezése pedig a lányok újbóli találkozása apropóján Újra Együtt lett.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!