Végeláthatatlan levendulamezők, rozmaring illata a levegőben, gyümölcstől roskadozó fák, foci helyett a legjobb kecskesajt fajtáján vitatkozó öregurak a piacon... Ez mind Provence. Ennek az idilli tájnak a hangulatát próbálják visszaadni a Café Provence tulajdonosai Budapest második kerületében. Az ablakban fűszernövények sorakoznak, a kerti fák telis-tele vannak birsalmával és szilvával, az étteremben lágyak a fények, otthonos a berendezés, halkan szól a jazz – az életérzés tehát megvan. A kertet apró égősor díszíti, mellette pétanque pálya található, a tulajdonos házaspár férfitagja pedig még marseille-i rokonokkal is büszkélkedhet. A Hidegkúti úti mini Provence-ba a TableFree Világkonyha sorozatának második felvonásának apropóján, a Lucullus Baráti Társaság meghívására jutottunk el. (Az első állomás a Salaam Bombay indiai étterem volt, beszámolónk itt olvasható.)

A Café Provence tulajdonosai, Szerdahelyi Gábor és Gabriella hét éve tették át székhelyüket New Yorkból Budapestre. Odakint harminc éven át üzemeltettek francia éttermet, ami bekerült az ottani száz legjobb étterem közé. Bár manapság már megszokott dolog a könnyed bisztró műfaja, amikor megnyitották New Yorkban provence-i éttermüket, ez még nagyon nagy újdonságnak számított. Míg náluk otthonos hangulatban lehetett finom falatokat kóstolni, addig a metropolisz más francia éttermeiben szigorú és elegáns pincérek riogatták a vendégeket túlontúl kifinomult stílusukkal. Mondhatjuk, hogy anno Szerdahelyiék az elsők között nyitottak francia bisztrót New Yorkban. „Gábor Franciaországban járt egyetemre, és Amerikába kerülve hiányzott neki az a hangulat, amit ott megszokott, és szeretett volna egy helyet, ami erre emlékezteti. Nyitott hát egyet" – idézte fel a kezdeteket a Travelónak a franciás eleganciával felöltözött Gabriella, akinek még a nyakláncát is színes macaronok díszítették.

Harminc év alatt azonban belefáradtak a kinti nyüzsgésbe, így gondoltak egyet, és hazajöttek Magyarországra. Itt viszont a New York-i életformájuk kezdett hiányozni – egy jó kávézó, ahol el lehet olvasni reggel a lapokat, és ahol mindig friss a péksütemény. Ezért aztán – ezúttal Gabriella ötlete alapján – négy évvel ezelőtt megnyitották a családias hangulatú Café Provence-t a Hidegkúti út 81. alatt. Eleinte csak kávézóként üzemelt, ahová a közelben lévő amerikai és francia iskolába járó gyerekek külföldi szülei, illetve sok diplomata járt. Nemrégiben felismerték, hogy nemcsak jó kávézó, de bisztró sincs a környéken, így kerültek fel az étlapra a különböző francia különlegességek, de a gyerekek Mickey egér formájú juharszirupos palacsintát is rendelhetnek – a tulajdonosok nem tagadják meg az Amerikában töltött éveket sem. És ha már a kiskorúaknál tartunk: a palacsinta mellett külön nekik készített franciás fogásokkal, egy egész játszószobával, és a kertben ugrálóvárral várják őket.

A vacsorán kóstoltunk többek között provence-i garnélát, toulouse-i csigaragut, céklával-gyömbérrel marinált lazacot, töltött fürjet, libamájat, desszertnek pedig házi készítésű macaront, tarte tatin-t és sajttortát is. Fotósunknak ez utóbbi annyira ízlett, hogy ha lehetett volna jelentkezni, már ő lenne a hely reklámarca egy sajttorta társaságában. Nekem a tapas válogatások jöttek be a legjobban – élen az elsőre bizarrnak hangzó csigaraguval – és a húsételek mellé felszolgált szilva-birsalma chutney is remek volt, amihez az alapanyagot a kerti fák szolgáltatták. Egy szuper estét töltöttünk el itt, így ha ezután egy kis instant provence-i életérzésre vágyom, már tudom hol keressem. Mert bár az árak igen borsosak, egy francia útnál még mindig olcsóbban kijövök. A hangulat pedig olyan, mintha Gabriella kedvenc városában, Aix-en-Provence-ban ücsörögnék egy jó helyen.