A Fővárosi Állatkert gondozói olykor különleges játékokkal csempésznek vidámságot lakóik mindennapjaiba. Persze, nem tudták megállni azt sem, hogy ne készítsenek egy kisfilmet ezekről a pillanatokról, ezért most olvasóink is megnézhetik, hogyan labdázik egy orrszarvú, miként falatozik játék közben a szurikáta család, és, hogy hogyan mókáznak az ecsetfülű disznók.
Az állatkerti állatoknak többet jelentenek ezek a kis játékszerek, mint gondolnánk. A lakóknak nemcsak a megfelelő környezetet és az orvosi ellátást fontos biztosítani, hanem elfoglaltságot is kell adni nekik. A szabad természetben élő állatoknak minden perce be van osztva: élelem után kutatnak, vadásznak, vizet kell találniuk, folyton megfelelő élőhely után kutatnak, és mindemellett párt is kell találniuk. Az életük tehát meglehetősen küzdelmes, nem úgy, mint az állatkert lakóinak. Azáltal, hogy ők mindent készen megkapnak, sok szabadidejük marad, amelyet, ha nem töltenk ki nekik megfelelő elfoglaltsággal, unatkozni kezdenének – olvasható az intézmény közleményében.
A környezetgazdagítás, vagyis az, hogy az állatok számára programot biztosítsanak több módon is megoldható: az egyik a táplálék furfangos kínálása, a másik a változatos berendezési tárgyak elhelyezése, a harmadik pedig az állatok természetének megfelelően kifejlesztett játékok alkalmazása. A fővárosi állatkertben pont ezért már a régi időben sem volt ritkaság, hogy egyes állatok különféle játékszereket kaptak. A nagymacskáknál és a medvéknél például a múltban sokszor helyeztek el láncra felkötött gumiabroncsokat, sőt, az egyik mocsári kengurunak még egy boxzsákja is volt, amelyet az állat gyakran próbált meg móresre tanítani.
Manapság már speciális, kifejezetten az állatkerti állatok számára kifejlesztett játékszerek is beszerezhetők. Az ilyen játékokkal, akárcsak a gyermekjátékok esetében, nagyon magasak a minőségi követelmények. Egyrészt biztonságosnak kell lenniük, azaz semmilyen sérülést okozó részt vagy egészségre káros anyagot nem tartalmazhatnak. Ugyanakkor kellően strapabírónak is kell lenniük, aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni mondjuk olyankor, amikor egy kéttonnás orrszarvú számára szeretnének megfelelő labdát szerezni.
Az orrszarvúak számára beszerzett labdák nagy falvastagságú, szinte elpusztíthatatlan játékok. Az orrszarvúak szívesen lökdösik, taszigálják ezeket, ráadásul plusz gondolkodnivalót ad nekik az a tény, hogy a kifutó nem teljesen sík, a labda pedig mindig lefele gurul a lejtőn. A mangusztaféléknek szánt, finomságokkal megtölthető labdák pedig nem egyszerűen csak üregesek, hanem valóságos labirintus van a belsejükben. Így a nyílásain át betöltött finomság, lisztkukac, mazsola, vagy más, a kisemlősök által kedvelt finomság nem pereg ki olyan könnyen a lyukakon. Az állatoknak ide-oda kell görgetniük a játékot, hogy ínycsiklandó tartalmát „kipecázzák".