Ne hervadozzanak, inkább darvadozzanak Szegeden a Fehér-tónál

    Darunéző túrák, madárgyűrűzés, fotós futam, kisvonatozás a halvasúton és számos gyermekprogram várja azokat, akik szombaton ellátogatnak a VII. Fehértavi Darvadozásra Szeged mellé.

    A Dél-Alföld egyik legérdekesebb természeti látványossága, mikor ősszel darvak (Grus grus) ezrei vonulnak át a kék égen. A kelet-európai állomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke. Az ott megpihenő darvak a szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat pedig a lecsapolt halastavakon töltik - olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.

    Forrás: shutterstock.com / kojihirano

    A nemzeti park igazgatósága daruleseket szervez ebben az időszakban. Szombaton hajnalban és délután is darunéző túra indul a sándorfalvi Macskási-gyephez. A vállalkozó szelleműek a darvak éjszakázó helyeit megkerülő terepfélmaratonon tehetik próbára állóképességüket, de versenyt rendeznek a fotográfusoknak is.

    A legkisebbeket játszóház és kézműves foglalkozás várja, tartanak madárgyűrűzési bemutatót és természetrajzi előadásokat. Az egyik legérdekesebb programnak viszont a kisvonatozás a halvasúton ígérkezik. A keskeny nyomtávú szerelvényének utasai a halastavak között, a tórendszer közepén álló kutatóházig és kilátótoronyig utazhatnak.

    Darumozgalom a Fehér-tói naplemente előtt

    A 190-200 centiméteres szárnyfesztávú darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén - Eurázsia erdős, sztyeppés tájain - füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.


    Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló madárként van jelen. 2015 nyarán azonban - száz év után először - a Marcal völgyében sikerült megfigyelni egy költőpárt, amely két fiókát nevelt. 2017-ben ismét dokumentáltak egy költőpárt egy fiókával.

     

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!