Már szinte november elején megjelennek a boltok polcain a Mikulás-csokoládék, megkezdve az adventi időszak nassolási hullámát. Nemcsak gyerekek kapják persze, hiszen a kollégáknak, barátoknak, sporttársaknak, tanároknak-tanítványoknak átadott vagy itt-ott elrejtett apróbb-nagyobb figurákkal kifejezhetjük hálánkat, elismerésünket, akár rajongásunkat is. De ha az íz és az egészségügyi hatás is számít, melyiket válasszuk inkább?
Bevallom őszintén, hogy én a legtöbbet továbbajándékozom, megenni csak nagyon ritkán szoktam, mivel ezek a figurák többnyire nem a legjobb minőségű, legfinomabb csokoládéból készülnek és amúgy sem vagyok (szerencsére) édesszájú, és mellé van önkontrollom is (emiatt kapom is az ívet a hedonista barátoktól, ismerősöktől), így ez nem jelent lemondást, más pedig örül neki (persze idén lehet, hogy ezek után nem is kapok többet...).
A megmaradt csokifigurákat pedig később egy muffin vagy keksz sütésekor tudom újrahasznosítani, netán az adventi forró csokoládé készítésekor.
Csokoládéevolúció
Az utóbbi évek szerencsés változása azonban, hogy a gyengébb minőségű, transz-zsírsavakban bővelkedő, csokoládénak nem is igen nevezhető, kakaós bevonó masszából készült (amelyben a kakaóvajat olcsóbb növényi zsiradékkal helyettesítik) Mikulás-figurák már egyre inkább lekerülnek a boltok polcairól, ill. az összetételük javult. Az ok nem más, mint hogy rendeleti úton szabályozva lett a kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszerek transzzsírsav-tartalma.
Az élelmiszerek feldolgozása során a folyékony növényi olajok részleges hidrogénezésével előállított félkemény vagy szilárd növényi zsírok (mára inkább csak az ipari margarinok, amiket a kenyérre kenünk, azok nem) transz-zsírsavakat tartalmaznak. A transz-zsírsavak rendszeres és nagy mértékű fogyasztása viszont fokozza a szív- és érrendszeri betegségek, többek között az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát, elősegíti az egyes gyulladások, az inzulinrezisztencia, a hasi elhízás, a szívritmuszavarok, a cukorbetegség és bizonyos daganatos betegségek kialakulásának is (forrás: OGYÉI).
Megéri tudatosnak lenni és inkább olvasgatni bevásárláskor, és ha a „teljesen vagy részlegesen hidrogénezett növényi olajat tartalmaz" szöveggel találkozunk, inkább másik terméket választani nem csak a Mikulás-csoki, de a boltban kapható kekszek, ostyák, pralinék, nugátok és egyebek tekintetében is.
Melyik a legjobb Mikulás-csoki?
Nem olyan nehéz kitalálni a választ, ha csak egy kicsit is képben vagyunk a csokoládéfajtákkal és egészségügyi hatásaikkal. Ha lehet, akkor étcsokoládéból készült figurát válasszunk és inkább kevesebbet, de jobb minőségűt vegyünk, ami nem csak az árban, de gyakran a márkában is tetten érhető. Ha nem ragaszkodunk a Mikulás formához, sokkal egyszerűbb a helyzetünk, hiszen nagy (60-70%-os vagy efeletti) kakaótartalmú gyári vagy saját készítésű bonbont, csokoládét is ajándékozhatunk a „jó gyerekeknek". Persze, a saját gyártmányú csoki időigényes, de legalább tudjuk, mit tartalmaz és a megajándékozott számára is nagyobb az értéke, mint egy hipermarketes terméknek.
Ha idén már nem is fér bele, de jövőre akár be is iratkozhatunk egy bonbonkészítő tanfolyamra, de otthon sem ördöngösség kikeverni a sajátot kakaópor, tejpor, tejszín, vaj/margarin, cukor és egyéb ízesítők (fűszerek, darált olajos magvak, aszalt gyümölcsök) segítségével.
Alternatívák
A gyerekek csizmájába rejtett Mikulás-csomagot a csoki helyett, vagy ha hagyományőrzők vagyunk, akkor mellett érdemesebb inkább magvakkal (dió, mogyoró, gesztenye), aszalt és friss gyümölcsökkel megtölteni, vagy éppenséggel süthetünk ezekből mézzel édesített kekszet is. Hozzáteszem, nincs baj a csokival, ha jobb fajta (minél nagyobb a kakaótartalma, lehetőleg 60-70% feletti) és nem visszük túlzásba.
Mennyi fér bele? Ez nagyban függ az alkatunktól, aktivitásunktól is, de általánosságban – megfelelő étrend mellett – hetente több alkalommal megehetünk napi 1-2 kockával, vagy heti 1-2 alkalommal egy-egy kisebb szelettel (25-30 gramm). Ha lecsúszott mégis egy táblányi csoki, akkor aznap egy főétkezést (ebédet vagy vacsorát) hagyjunk ki legalább, mert kb. azzal egyenértékű az energiatartalma (ízesítéstől függően). Vagy mozogjunk ugyanennyivel többet: a téli túrákkal, síeléssel, korcsolyázással, szánkózással, hógolyózással ellensúlyozható a plusz energia-felvétel, ha nem is itthon (az előrejelzések egyelőre nem jósolnak fehér karácsonyt), akkor a téli külföldi utazásaink során.
Esznek-e a finn gyerekek is Mikulás-csokit?
A végére pedig egy kis kitekintés. A finn gyerekek Mikulása érdekes módon karácsonykor jön - nyilván ezért is ér ilyenkor Budapesten időzni -, ő a híres Joulupukki (a neve nem is Miklós-napra, hanem karácsonyra utal), mivel náluk december 6. az a függetlenség napja, s bár a csokimikulás náluk sem ismeretlen fogalom, ők nem a hónap elején kapják meg azt, inkább karácsonyfadíszként vagy ünnepi dekorként találkoznak vele. Ráadásul a piros ruhás, hó szakállú Mikulás fazon sem tőlük, hanem a koffeindús, cukrozott szénsavas üdítőital reklámjából terjedt el.
De az olasz gyerekek sem esznek kifejezetten Mikulás-csokit, őket ugyanis január hatodikán (Vízkeresztkor, ami olaszul Epifaniát jelent) lepi meg Befana, a jó boszorkány, aki ugyanúgy édességeket hoz a gyerekeknek, mint nálunk a Télapó/Mikulás. Úgy látszik, a gyerekek „lekenyerezése" már csak ilyen általános szokás.
Schmidt Judit dietetikus